* A film Seth Grahame-Smith regénye alapján készült. Az eredeti könyvet Jane Austen művei inspirálták. *
Jane Austen világa a zombikkal vegyítve, olyan színészek tálalásában, mint Lily James és Douglas Booth? Naná, hogy már azóta kíváncsi voltam a filmre, hogy megtudtam elkészül az adaptáció. És mi lett a vége? Hatalmas koppanás. Rég láttam már ennyire rossz filmet, mint ez. Nem is értem, hogy miért néztem végig. Oké, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy Jane Austen könyvet sem olvastam el, így az utalások kimaradtak, pedig lefogadom, volt belőlük egy rakat. Az alapsztori nagyon érdekesnek tűnt: az 1800-as évek elején új pestis terjed, jönnek a zombik, a Bennet lányoknak pedig már nem csak férjet találni nehéz, hanem életben maradni is. Hogy a fenébe tudták ezt elrontani? Először is, bár az alaptörténet nagyon jól hangzik, a kidolgozás annál szánalmasabb, és ami bántóbb, hogy tele van logikai bakikkal. Képzeljük el, hogy odakint rohangálnak a zombik, a túlélők pedig tényleg azzal foglalkoznak, hogy bált rendezzenek?
Büszkeség és balítélet meg a zombik - DVD - Ár: 3290 Ft - awilime webáruház
- Kimi no na wa 1 rész
- Büszkeség és balítélet meg a zombie loan
- Büszkeség és balítélet meg a zombik - indavideo.hu
- Windows 7 loader letöltés szoftverbázis
- Samsung gear fit 2 teszt
- Büszkeség és balítélet meg a zombik teljes
- Alföldi dental system fogászati és kereskedelmi kft budapest 2020
- Könyv: Büszkeség és balítélet meg a zombik (Jane Austen - Seth Grahame-Smith)
Jane Austen kikelt a sírjából! Frissítve 2015. október 9. 20:46
Publikálva 2015. 20:10
Seth Grahame-Smith ( aki épp a napokban kapta meg A Villám író/rendezői posztját) egyszer már ráuszította Abraham Lincolnt a vámpírokra, most Jane Austen regényének ad némi túlvilági ízt. Pontosabban elég vaskos rothadástól bűzlő ízt. Liz Bennet (Lily James, Hamupipőke legújabb inkarnációja) immáron nem csak a tökéletes férfire vágyik, hanem egy jó éles fegyverre is, amivel kockára apríthatja a népes családjára támadó zombikat. Igen, ez a film nem vicc, vagyis dehogynem, de azért elég tökösnek tűnik ahhoz, hogy ne vegyük félvállról. Márpedig tökös Jane Austen-adaptációkból nincs túl sok. További szerepekben Sam Riley ( Demóna), Charles Dance ( Trónok harca), Lena Headey ( Trónok harca), Matt Smith ( Ki vagy, Doki? ), Jack Huston ( Gengszterkorzó) és Douglas Booth ( Noé) lesz látható, továbbá élőhalottak. Remélhetőleg szép számmal. A Büszkeség és balítélet meg a zombik 2016. február 5-én mászik be az amerikai mozikba.
Az, hogy Daemiaen nem látta, annyit mond el, hogy nem játszották a magyar mozik. :)
előzmény: Rorschach (#8)
Sajnos nem volt akkora faltól falig ökörködés, mint az Abraham Lincoln, vámpírvadász. Sőt, meglepett, hogy a zombikat még megpróbálták a cselekmény "szerves részévé" tenni, integrálni az eredetibe. Azt nyilván el lehet képzelni, hogy ez mennyire sikerült (a végén nagyon kilóg a lóláb), de legalább megpróbálták. Amúgy semmi különleges, egy-két pillanatban rémlik csak fel az, amit vártam (Lena Headey wtf), egyébként tényleg csak egy kosztümös romantikus film abszolút oda nem illő elemekkel - és egy felettébb csinos főszereplő nővel -, ahogy Bonny írja eggyel lejjebb. Számomra érthetetlen döntés egyébként, hogy nem vitték el agyatlan irányba, hiszen ezzel a saját nézőközönségüket redukálták. Elvégre, akihez közel áll az eredeti, nyilván nem lesz kíváncsi egy felvizezett, zombis változatra (amiben egyébként is minden kicsit túl gyorsan, magától értetődően történik), a trash fanok pedig, feltételezem, nem lesznek vevők erre a filmre a komolyan vett, romantikus keret miatt.
Seth Grahame-Smith; Jane Austen: Büszkeség és balítélet meg a zombik | bookline
Állandóan ismételgetik, hogy ennek és annak a pasinak mennyi az éves bevétele. Könyörgöm, honnan van ezeknek bevételük, amikor a földet ellepték a zombik? Melyik paraszt tud így adózni? Hogy a fenébe virágozhat így a kereskedelem? Vagy nézzük a film végét. Hogy a fenébe képzelték, hogy az értelmessé lett zombikat megállítja egy kis víz? Oké, nem sorolom, mert lemegy a nap. Kár egyébként, mert a látványvilág teljesen rendben volt, imádtam a gyönyörű ruhákat, a díszleteket, no és még mindig bolondulok az álomszép angol vidékért, a kastélyokért. A színészeket is kifejezetten szerettem, és kábé a film összes jó momentumai hozzájuk köthetőek. Amikor a Bennett lányok nekiálltak zombikat aprítani, azt nagyon csíptem, imádom az erős női karaktereket, akik itt ráadásul fizikailag is azok voltak. A romantikus szál viszont annál gyengébb lett, egyedül talán Lizzynél és Mr. Darcynál tudtam elhinni, hogy éreznek is egymás iránt valamit, de ez is csak a színészek játékán múlt. Lily James forever! Na jó, Douglas Booth bugyiszaggató mosolya is sokat hozzáadott a másik romantikus szálhoz, de sokkal többet ki lehetett volna abból is hozni.
Azon ritka esetek egyikével állunk szemben, amikor a mozgóképes adaptáció jobban sikerül az alapszövegnél, mármint a zombis átiratnál (Hitchcock óta persze tudjuk, hogy középszerű irodalmi művekből lehet igazán remek filmeket készíteni). Ami papíron, nos, papírízű marad, az a vásznon élni kezd: a filmnek nem kell ragaszkodnia a szöveghűséghez, és rendelkezik azzal az előnnyel (ami számos irodalmi adaptációnál inkább hátránnyá válik), hogy vizuális tartalommal képes feltölteni a képi szempontból érdektelen történetsíkokat is. A rendező-forgatókönyvíró Burr Steers többször is él azzal a fogással, hogy mintegy "átfedésbe" hozza a társalgást a harcművészeti parádéval: a Bennet-lányok a párválasztás dilemmáit edzés közben beszélik meg, és Elizabeth is egy kiadós verekedés közben tisztázza a vele "se veled, se nélküled" viszonyban álló Mr. Darcyval a felmerülő vitás magánéleti kérdéseket. A karakterek sem papírmasé-figurák: Mr. Darcy felvezetése például egyenesen parádés, és az interperszonális viszonyháló is úgy szövődik meg, hogy hihetővé válik – elnézést az újabb irodalmi példáért – a "szerelem a kolera idején" típusú elbeszélés, vagyis az, hogy miközben zajlik a (fiktív) történelem, a szereplők élik a megszokott életüket, szeretnek, ármánykodnak és kibékülnek, míg a rút "külső" valóság be nem tör a mindennapjaikba.
Dance) útmutatásának megfelelően nem csupán a férjhezmenetelt, de minél több zombi lefejezését is életcéljukként tűzték ki. Nem is nagyon tehetnek mást, hisz Angliát elözönlötték az emberi szörnyek, akik / amik most már nem csupán futni képesek, de beszélnek, leleményesen csapdát állítanak, sőt misén ülve kuncognak is – de erről majd később.
A Bennet lányok azonban itt nemcsak elbűvölőek, de halálosan veszedelmes kardforgatók is, Mr. Darcy pedig ezredesként a zombik legfőbb réme Albionban, el lehet képzelni, mi sül ki egy ilyen találkozásból. Ezzel az egész vállalkozással az a baj – túl a már-már blaszfémikus jellegén, na de ne legyünk finnyás elitisták –, hogy igazából senki sem jár jól vele. Akik az Austen-alapmű valamiféle kreatív újraértelmezését várnák tőle, csalódniuk kell, mert bár kétségkívül vicces az angol romantika ütköztetése a zombihenteléssel, "önálló", a referenciáin túlmutató alkotásként nem működik. Akik pedig vériszamos zombihorrort várnak, azoknak végig kell szenvedniük a vidéki kisasszonyok és úrfiak összes párbeszédét a jó házasság és a boldogság mibenlétéről. Olyan ez, mint ha pornót készítenének a Háború és béké ből, de a Natasa Rosztova, Bezuhin és Bolkonszkij közötti szexjelenetekhez filozófiai értekezések tömkelegén kellene átvergődnünk magunkat. Ha valaki ebből azt a következtetést vonná le, hogy a Büszkeség és balítélet meg a zombik című film bűnrossz, azt – pozitív értelemben – ki kell ábrándítanom.
Büszkeség és balítélet meg a zombik előzetes - YouTube